Boldizsár Adrienn a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karon szerzett alap- és mesterszakos diplomát közlekedésmérnökként, jelenleg pedig a BME Egyetemi Doktorandusz Képviseletének elnöki tisztjét tölti be augusztus 31-ig.
-Közlekedésmérnökként végeztél a Műegyetemen, most doktoranduszként megválasztottak az Egyetemi Képviselet elnökévé. Hogyan indult a történeted?
-Klasszikus módon, családi példa miatt kezdtem érdeklődni a mérnöki tudományok iránt. Édesapám katona és repülőgépszerelő mérnök volt, mindig is a légiforgalommal foglalkozott, így már kisgyerek korom óta ennek a bűvöletében éltem. Hozta haza a plakátokat a MiG-29-es repülőgépekről, esténként pedig arról mesélt, mik történtek aznap a műhelyben. Teljesen magával ragadott ez a világ.
A matematikához jó érzékem volt, ez már általános iskolában kiderült, így gimnáziumba már reál tagozatra mentem. Az érettségi környékén az egyedüli dilemmám az volt, hogy katonai vagy civil pályán induljak el. Mindkét irány vonzó volt, de azán úgy döntöttem, inkább mégis a civil életben próbálnám ki magam.
Ekkor még nem tudtam arról, hogy létezik közlekedésmérnöki szak, csak a felvételi tájékoztatót böngészve találtunk rá szüleimmel. Láttam, hogy itt légiközlekedéssel is lehet foglalkozni, így eldőlt, hogy a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karra felvételizek.
-Hogyan teltek az egyetemi évek?
-Nagy ugrás volt ez az ismeretlenbe, hiszen senkiről sem hallottam korábban, aki ide járt volna, nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok. És őszinte leszek, az első két évben voltak álmatlan éjszakáim, de hát a Műegyetem nem arról híres, hogy lazítani lehetne.
Aztán következtek a szakmai tárgyak, és egyre biztosabb lettem abban, hogy nagyon jó helyen vagyok. Egy fél évvel még kitolódtak a BSc-s tanulmányaim, mert megpályázat egy Erasmus ösztöndíjat Barcelonába, amit elnyertem, így ott tanulhattam egy szemesztert légiközlekedés szakirányon. Fantasztikus élmény volt, ami megerősített abban, hogy a közlekedési pályán folytassam a tanulmányaimat, ezért jelentkeztem közlekedésmérnöki mesterképzésre.
Az évek alatt nagyon jó kapcsolatom alakult ki a Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék oktatóival és ennek is köszönhető, hogy szállítmányozás irányba indultam el már az MSc-s évek alatt. Jó éreztem magam a tanszéken, megtaláltuk a közös hangot, így a doktori képzést is náluk kezdtem el.
-Nem volt csábítóbb diploma után elhelyezkedni, mint folytatni a kutatást a doktori iskolában?
-Már MSc alatt is dolgoztam hazai nagyvállalatnál és multinacionális cégnél is mint gyakornok, beleláttam abba a világba is. Még a honvédségnél is voltam állásinterjún, hiszen a gyerekkori vonzalom nem múlt el, gondolkodtam abban is, hogy a katonaság irányába mozduljak. Ahogy korábban említettem, nagyon jó kapcsoltba kerültem a KUKG Tanszéken a kollégákkal, ők meséltek arról, milyen a doktori képzés. Így hát elkezdtem a pro és kontra érveket egymás mellé tenni, míg végül arra jutottam, hogy ha maradok az egyetemen, sokkal szabadabban tudom végezni a munkám, és ez az a hely, ahol a hosszútávú elképzeléseimet leginkább meg tudom valósítani. A témám az áruszállítási áramlatok modellezése gazdasági és társadalmi szempontokból. Egész Európára kiterjedő vizsgálatokat folytatok ezen a területen.
-De nemcsak kutatsz, hanem más feladatot is vállaltál doktoranduszként. Te lettél az BME Egyetemi Doktorandusz Képviselet elnöke. Hogyan esett rád a választás? És mik a terveid ezen a területen?
-Az az igazság, hogy én sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen pozícióban kerülök. Amíg az alap- és mesterképzést végeztem, nem vettem részt a Hallgatói Képviselet munkájában, és nem is voltak ilyen ambícióim. Persze ott voltam a programokon, a Kari Napokon, és élveztem a híresen jó Közlekkaros közösségi életet, de ennél többre nem vágytam.
Aztán a tanszékről érkezett egy megkeresés, hogy Lakatos András, a korábbi doktorandusz képviselő kénytelen átadni egy fiatalabb kollégának a stafétát. Leültünk megbeszélni a dolgot, elmondta milyen feladatokkal jár a képviselőség, és hogy ha elvállalom, részt veszek majd a Kari Tanács ülésein, a Doktori Iskolai Tanácsnak is tagja leszek, és ezeken a fórumokon képviselnem kell a kari doktoranduszok érdekeit. Tetszett a feladat, és az, hogy jobban beleláthatok a kar működésébe, így megpályázat a képviselőséget. Ezen keresztül bekerültem az Egyetemi Doktorandusz Hallgatói Képviseletbe, ahol a Közlekedésmérnöki Kart képviseltem, és rögtön jegyzőkönyvvezető lettem.
Ezt követően, 2020 novemberében Tamás Alexandra, az akkori elnök felkért, hogy vállaljam el az alelnöki pozíciót a szervezetben. Bevallom, jól esett, hogy rám gondolt és örömmel fogtam hozzá az új feladathoz, melyben a többi kar képviselője is egyöntetűen támogatott. Aztán február-március körül úgy alakult, hogy megkérdeztek mit szólnék, ha átvenném az elnökséget.
Az elnökség már jóval nagyobb felelősséget jelent, több elfoglaltságot és kötelezettséget, hiszen most én képviselem az egyetem összes doktoranduszának közös érdekeit. Jelenleg a megbízásom augusztus 31-ig szól. Ez már egy más, felelősségteljesebb szerep, mind az egyetem, mind a hallgatók felé. Nem feltétlenül egyszerű, de hiszek benne, hogy ha jól végezzük a munkánkat, akkor például sikerrel fejleszthetjük a különböző karok, doktori iskolák közötti együttműködést. Azt is fontosnak tartom, hogy minél több fiatalnak megmutassuk, miért is lehet vonzó ez az életpálya. Mert úgy látom, most még sokaknak az él a fejében, hogy csak az marad bent az egyetemen diploma után, aki nem tudna elhelyezkedni az iparban. Pedig nem is tévedhetnének nagyobbat!