Dr. Varga István – dékán
Karunk egyedülálló oktatási kínálattal és tudományos sikerekkel rendelkezik a közlekedés területén, beleértve a járműveket, a közlekedést és a logisztikát. Célom, hogy olyan kari fejlesztési stratégiát alakítsunk ki és valósítsuk meg, amely tovább erősíti a hazai kiválóságunkat, és lehetőség szerint egyes területeken a tágabb régió és Európa élvonalába kerülhessünk. Egyik alapvető célom a kari tudományos teljesítményünk további növelése. Ez jelenti mind a publikációs teljesítmény javítását, mind a tudományos fokozatok számának növelését. A mindennapi munka során nagyobb mértékben szeretném kihasználni a korszerű infokommunikációs technikák adta lehetőségeket.
Dr. Török Ádám – tudományos és nemzetközi dékánhelyettes
A tudományos és nemzetközi dékánhelyettesi pozícióban végrehajtott tevékenységek akkor lehetnek hosszú távon sikeresek, ha a Kar minden szakterületét egyaránt segítve dolgozom. Fontosnak tartom, hogy az egyes tanszékek kedvező gyakorlatai átkerüljenek a többi szervezeti egységre is, hiszen a Kar egyes tanszékei, külön-külön csak korlátozottan lehetnek sikeresek tudományos és nemzetközi területen. A járműipar az ipar fejlődésének egyik kulcsszava, a közlekedés mind nemzetgazdasági mind EU szempontból igen fontos prioritás, a logisztika pedig egy kulcsfontosságú a különböző nemzetgazdasági és vállalati területeken megvalósított folyamatok fejlesztése szempontjából.
Dr. Mészáros Ferenc – oktatási dékánhelyettes
Megbízatásom alatt célom, hogy a megkapott stafétabotot zökkenőmentesen továbbvigyem, az oktató kollégák és a hallgatók további megelégedésére. Feladatvégzésemben nagyban kívánok támaszkodni a Karon eddig megszerzett tapasztalatokra, jó gyakorlatokra, korábbi hivatalvezetői és a tanulmányi bizottságban végzett munkámra, az oktató és az adminisztratív feladatot végző munkatársakra, valamint a Hallgatói Képviselet érintett felelőseire.
Dr. Mándoki Péter – gazdasági dékánhelyettes
A gazdasági dékánhelyettesi pozíció betöltésével fő feladatomként a Kar dékánjának munkáját kívánom segíteni, gazdasági feladatainak ellátásában. Fontosnak tartom a Kar finanszírozhatóságának folyamatos fenntartását. Ebben szakirányú végzettségem, tanszékemen folyamatosan végzett gazdasági feladataim, valamint egyéb megbízásokban szerzett tapasztalataim támogatnak. Szükségesnek látom a karon belüli információáramlás javítását is gazdasági területen.
Dr. Csiszár Csaba – kari minőségfejlesztési vezető
Célom a működési folyamatok támogatása és azok minőségének fejlesztése a résztvevők elégedettségének fokozása érdekében, a stratégiai célkitűzésekkel összhangban és a külső minőségbiztosítási elvárásoknak megfelelően. A BME szervezeti egységeiben dolgozók, a hallgatók és a külső partnerek együttműködése akkor vezet eredményekre, ha a feladatok, a döntéshozatal, a felelősségek és azok támogatásának, értékelésének módja egyértelműen definiált és azokkal a résztvevők egyetértenek és/vagy elfogadják. A célok kitűzése, továbbá a működés és a célok elérésének ciklikus ellenőrzése indikátorok bevezetésével és szabályozott infomációkezeléssel érhető el, melynek fontos eleme az átláthatóság és a nyilvánosság. A minőségfejlesztési tevékenységemet ezen alapelvek mentén tervezem végezni.
A Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánjai
Dr. Turányi István
- 1952–1955 a KME igazgatója
- 1955–1957 a Közlekedési Üzemmérnöki Kar dékánja
- 1967–1973 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
Dr. Turányi István diplomáját a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte meg 1934-ben. 1935–46-ig a MÁV-nál mérnöki, osztálymérnöki beosztásban dolgozott. 1946-53 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban műszaki főtanácsos, csoportvezető, főosztályvezető-helyettes. 1953-ban nevezték ki egyetemi tanárnak a szolnoki Közlekedési és Műszaki Egyetemre, egyúttal megbízták a Közlekedésüzemi Tanszék megszervezésével és vezetésével, valamint az egykaros egyetem dékáni teendőinek ellátásával. 1960–63 között az ÉKME oktatási rektorhelyettese, majd 1967–73 között újból, a most már a BME-hez tartozó Közlekedésmérnöki Kar dékánja volt. 1960-ban védte meg kandidátusi, majd 1964-ben akadémiai doktori értekezését. Tagja, majd elnöke volt az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának és a Munkavédelmi Albizottságának.
Dr. Kádas Kálmán
- 1957–1964 a Közlekedési Üzemmérnöki Kar dékánja
Elemi iskoláit Kisorosziban végezte, majd a váci Piarista Gimnáziumban érettségizett 1926-ban, osztályfőnöke Öveges József volt. A Budapesti József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet 1931-ben, közgazdasági mérnöki oklevelet 1932-ben, közgazdasági doktori oklevelet 1936-ban szerzett, majd 1961-ben kandidátus, 1974-ben a műszaki tudományok doktora lett. 1933–1948-ig a Műegyetemen Heller Farkas mellett tanársegéd, majd 1936-tól adjunktus, 1943–1948-ig egyetemi magántanár volt. 1938–1949-ig a Központi Statisztikai Hivatal ipargazdasági szakértője. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium főmérnöke, osztályvezetője, majd főosztályvezető-helyettese is volt. 1955–1976-ig a BME Közlekedésgazdaságtani tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a BME 1956-os forradalmi bizottságának tagja. 1957–1964-ig a Közlekedésmérnöki Kar dékánja, 1967–1970-ig a BME rektorhelyettese.
Dr. Silbersdorff László
- 1964–1967 a Közlekedési Üzemmérnöki Kar dékánja
Elemi- és középiskoláit Tata-Tóvárosban és Veszprémben végezte, a Veszprémi Gimnáziumban érettségizett. Gépészmérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg 1924-ben. Diplomaszerzése után a Műszaki Mechanika Tanszékre került tanársegédként. 1932–34-ben a MÁVAG Diósgyőri Újgyárában dolgozott, majd a Pestszentlőrinci Ipartelepen volt osztályvezető. 1952-ig ipari irányítószerveknél dolgozott, majd a Gazdasági Akadémián folytatta pályafutását. 1953-ban lett a Mechanika Tanszék docense és a tanszék vezetője. 1963-ban védte meg kandidátusi értekezését, és még ebben az évben kinevezték egyetemi tanárnak.
Dr. Orosz József
- 1973–1979 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
Elemi iskoláit Körömben végezte, majd Miskolcon, a Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskolában érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be a Moszkvai Közlekedési Egyetemen, ahol közlekedésmérnöki oklevelet kapott. Kandidátusi fokozatát és műszaki doktorátusát 1962-ben szerezte meg.
1953-ban került a Közlekedésüzemi Tanszékre, ahol előbb adjunktus, majd egyetemi docensi, és 1969-től egyetemi tanári beosztásban dolgozott, 1974-től 1987-ig volt a tanszék vezetője. Szakmai területe a közlekedéstechnológia, valamint a közlekedési folyamatok elemzési-tervezési módszerei. Tagja, majd 1962–63 között titkára volt az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának. 1980–90-ig a Közlekedéstudományi Egyesület társelnöke, elnökségi tagja.
Dr. Lévai Zoltán
- 1979–1985 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
Elemi és középiskoláit Kisújszálláson végezte, a Kisújszállási Református Gimnáziumban érettségizett 1947-ben. 1952-ben a BME Hadmérnöki Karán gépészmérnöki oklevelet szerzett páncélos és gépjármű szakon. 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett a Leningrádi Politechnikai Intézetben. 1958-ban Svájcban dolgozott szakértőként, majd az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet főmérnöke lett. 1960-ban az ÉKME műszaki doktorává avatják és tanszékvezető docensként megszervezi a Gépjárművek Tanszéket. 1962–63-ban a kar dékánhelyettese, 1963–67-ig az egyetem rektorhelyettese volt. 1966-ban megszerezte a műszaki tudományok doktora fokozatot és egyetemi tanárrá nevezték ki. 1967–68-ban egy évet tölt az Egyesült Államokban Ford ösztöndíjjal.
Dr. Michelberger Pál
- 1985–1990 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
1948-ban érettségizett a budapesti Szent László Gimnáziumban, majd felvették a BME Hadmérnöki Karára ahol 1952-ben szerzett diplomát. Ezt követően tanársegéd, majd 1955-ben adjunktus, 1963-tól egyetemi docens. Az oktatás mellett 1957-ben az Ikarus buszgyártó vállalat tervezőmérnöke, majd 1963-ban főkonstruktőre lett. 1960-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi értekezését, 1970-ben az akadémiai doktori értekezését. 1968-ban a BME Közlekedésmérnöki Kar Mechanika Tanszékén lett egyetemi tanár, később tanszékvezető, 1968-71 között a kar dékánhelyettese. 1968–1994-ig az Ikarus tudományos tanácsadója, majd az igazgatótanács tagja, az MTA Mechanikai-, Közlekedéstudományi- és a Gépszerkezettani Bizottságának is tagja, utóbbinak 1985–1993 között elnöke is. 1985-ben a kar dékánjává, majd 1990-ben a Budapesti Műszaki Egyetem rektorává választották.
Dr. Zobory István
- 1990–1997 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
Általános- és középiskoláit Budapesten végezte, 1962-ben érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban. 1967-ben közlekedésmérnöki oklevelet szerezett az ÉKME-n, majd a Ganz-MÁVAG-ban tervezőmérnökként dolgozott. Az ELTE esti matematikai tagozatán 1974 szerzett oklevelet, 1976-ban műszaki doktor, 1981-ben kandidátusi fokozatot, 1993-ban a műszaki tudomány doktora címet szerzett. 1973-tól a BME Vasúti Járművek Tanszékén dolgozott, ahol 1986-tól 2009-ig tanszékvezető. 1989-től a Közlekedésmérnöki Kar dékánhelyettese, majd 1990-ben dékánja lett. 2001–2014-ig a Kandó Kálmán Gépészeti Tudományok Doktori Iskola vezetője, az MTA Gépszerkezettani-, és a Közlekedéstudományi Bizottság tagja.
Kövesné Dr. Gilicze Éva
- 1997–2005 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
1965-ben szerzett közlekedésmérnöki oklevelet az ÉKME-n, majd 1968-ban mérnök-tanári diplomát a BME-n, ekkortól tanársegéd, majd tudományos munkatárs, egyetemi docens és egyetemi tanár a Közlekedésüzemi Tanszéken. 1969-ben műszaki doktor, 1997-ben az MTA Doktora címet szerzett. 1980–1986 között a kar oktatási dékánhelyettese, majd a Közlekedéstechnikai és Szervezési Intézet igazgató helyettese. 1994-től egyetemi tanár. 1992 és 2007 között vezette a Közlekedésüzemi Tanszéket, eközben 1993–1997-ig ismét oktatási dékánhelyettes, majd 1997–2005-ig dékán. 2001-től a Baross Gábor Doktori Iskola vezetője és törzstagja. Az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának elnöke 2009–2011-ig.
Dr. Kulcsár Béla
- 2005–2012 a Közlekedésmérnöki Kar dékánja
1967-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, ahol utána tanársegédként dolgozott. Ezt követően a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola munkatársa adjunktusi, főiskolai docensi, majd főiskolai tanári beosztásban, ahol 1983–1993-ig tanszékvezető és 1985–1991-ig a főiskola főigazgatója. 1973-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, majd 1983-ban kandidátusi értekezését. 1993-ban került a BME Építő- és Anyagmozgató Gépek Tanszékére, mint oktató, majd egyetemi tanár és a tanszék vezetője. 1997–2005-ig dékánhelyettes, majd a Kar dékánja
Dr. Varga István
- 2012–2019 a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja
- 2021– a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja
Okleveles közlekedésmérnöki diplomáját 1998-ban szerezte meg a BME Közlekedésmérnöki Karán, Phd doktori fokozatát 2007-ben kapta meg. 2020-ban habilitált és védte meg az MTA Doktora címét. 1997-től az MTA SZTAKI, Rendszer-, és Irányításelméleti Kutató Laboratórium munkatársa, tudományos munkatárs, főmunkatárs, majd tanácsadó beosztásban. A Közlekedésmérnöki Kar Közlekedésautomatikai Tanszékén 2006-tól egyetemi adjunktus, később egyetemi docens. 2010-ben a „BME kutatóegyetemi program”, JKL területének vezetője, majd gazdasági dékánhelyettes és dékán. Az MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője, tagja az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának, és az IEEE Intelligent Transportation System szekciónak.
Dr. Mándoki Péter
- 2019–2021 a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja
Mérnöki oklevelét 1994-ben szerezte meg a BME Közlekedésmérnöki Karán. Ezt követően a Közlekedésüzemi Tanszékén helyezkedett el tanársegédként, majd adjunktusként és 2011-től egyetemi docensként. 1997-ben a Drezdai Műszaki Egyetem német nyelven „Europäisches Diplom” oklevelet kapott, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdasági diplomát szerzett. Phd doktori fokozatát 2005-ben szerezte. 2012–2019 között a kar gazdasági dékánhelyettese, majd a kar dékánja, emellett 2021-től a Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszék vezetője.