Két éve indult az első Autonomous Vehicle Control Engineer (autonóm járműirányítási mérnök) mesterképzés a Műegyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán, amelynek kifejezett célja, hogy a járműipari kihívásoknak és igényeknek eleget téve, az önvezető járművek fejlesztésére képezzen mérnököket. A képzésről, a kutatási projektekről és az autonóm járművekben rejlő jövőről Szőke László, az egyik elsőként diplomázott autonóm járműirányítási mérnök mesélt.
– Gyerekkori vonzalom volt a mérnöki pálya, vagy a véletlen sodort ebbe az irányba?
– Eredetileg jogásznak készültem, de aztán a 12. évfolyamon rájöttem, hogy nem szeretném az elkövetkező éveket magolással tölteni, ráadásul mindig is érdekeltek a technikai dolgok, így matematika fakultációt választottam, és emelt szintű érettségit tettem. A BME Gépészmérnöki Karára jelentkeztem Mechatronika BSc képzésre, ahová sikeresen be is kerültem. Az alapképzés végén hallottam, hogy 2018 szeptemberében új mesterképzés indul angol nyelven Autonomous Vehicle Control Engineer (AVCE) néven a KJK-n. Tekintve, hogy januárban végeztem volna és nem akartam fél évet kihagyni a két fokozat között, jelentkeztem Erasmus ösztöndíjra, aminek segítségével egy csodálatos fél évet Skóciában töltöttem. Itt a felvett tantárgyak mellett saját kutatási projekttel is foglalkozhattam, illetve elmélyültem a megújuló energiaforrások témájában is.
– A Mechatronika BSc után miért esett a választás az Autonóm MSc-re?
– Érdekesnek és innovatívnak találom a témát. Már alapképzésen is sokat foglalkoztam robotok irányítási rendszereivel, és úgy gondoltam, az önvezető járművek irányítása, ezen rendszerek tervezése, fejlesztése, vizsgálata izgalmas kihívás lesz. Ezért a felvételi után, még a nyár folyamán megkerestem a Közlekedés- és Járműirányítási Tanszéken Bécsi Tamást és Aradi Szilárdot, akiket sikerült meggyőznöm, hogy a vezetésükkel csatlakozzak egy próbaprojekthez.
– Hogyan telt az elmúlt 2 év az AVCE MSc szakon?
– Az biztos, hogy sok szabadidőm nem volt. Habár ez leginkább annak köszönhető, hogy a képzés előtt elkezdett projektet tovább folytattam, és az itt végzett kutatás lett a TDK-im és később a diplomamunkám alapja is. Ezen túl, az iskola mellett először heti 1 napot, később már heti 20-25 órát dolgoztam a budapesti Robert Bosch Kft-nél.
– Ez azt jelenti, hogy egyszerre 3 területen kellett helytállni. Sikerült?
– Azt hiszem igen. Amikor felvételiztem, még úgy volt, hogy a Bosch-sal együttműködésben duális képzés is indul a többi szakhoz hasonlóan, amelyre rögtön jelentkeztem. Azonban adminisztratív problémák miatt az AVCE duális képzés mégsem indult. Ennek ellenére nagyon segítőkész HR-eseknek köszönhetően mégis elkezdhettem dolgozni a cégnél, és nem is bántam meg. Egy olyan csoporthoz kerültem, ahol az autonóm járművek vezetési stílusainak designjával, illetve behavior prediction-nel (a közlekedési résztvevők forgalmi viselkedésének és jövőbeli cselekedetének előrejelzése) foglalkozom már 2 éve. Izgalmas, kihívásokkal teli munka, a csapat is remek és őszintén mondhatom, hogy az egyetemi oktatás rendkívül hasznos kiegészítője, gyakorlati alkalmazása.
Az egyetemi kutatási projektben az autonóm járművek mozgástervezését kutatjuk gépi tanulással. Ez volt a legutóbbi TDK témám is, és ezt fejlesztettem tovább a diplomamunkámban. Autópályás környezetben véletlenszerű szimulációkat futtatunk, amelyek során az önvezető jármű a megfelelő viselkedést próbálja megtanulni. A mesterséges intelligencia megerősítéses tanulás csoportját használjuk, mely a gyermekek tanulásához hasonlítható. Az ágens folyamatos próbálkozások közepette tanulja meg elsajátítani az elvárt viselkedési formákat. A változatos környezet és a folyamatos visszajelzés hatására viselkedése egyre jobban közelít az optimális eredményhez. A videó egy demonstrációja annak, hogyan teljesít az ágens különböző szituációkban.
– Ezek voltak a képzésen kívüli projektek. De mi a helyzet magával a mesterképzéssel?
– Mivel mi voltunk az első évfolyam, akikkel elindult a képzés, így voltak kezdeti bizonytalanságok, de összességében azt gondolom, hogy a felkészült oktatói gárdának és az elméleti és a gyakorlati oktatás összhangjának köszönhetően igazán értékes diplomát szereztünk. Természetesen voltak olyan elméleti központú előadások, amelyek nem éppen izgalmasak, de érdekes módon a legtöbbről kiderült – éppen a Boschban töltött gyakorlatomnak köszönhetően –, hogy ezek az ismeretek valóban elengedhetetlenek az iparban.
Emellett például az autós tárgyaknál volt olyan gyakorlat, amely során szétszereltünk egy egész autómotort, váltót és jobban megismerkedtünk összetevőivel, olajosak lettünk. Gyárakba, üzemekbe vittek minket, ahol beleláthattunk a járműipar szinte minden szegmensébe. Élesben láthattuk a ZalaZONE járműipari tesztpálya funkcióit, építését. Máskor rugók stressztesztjét végeztük, a tököli tesztpályán pedig kormányvezérléseket teszteltünk, és még sorolhatnám a rengeteg érdekes helyet, ahová lehetőségünk volt ellátogatni.
A kar és az oktatók szoros ipari kapcsolatainak köszönhetően itt olyan ajtók nyílnak ki a hallgatók számára a képzés során, amit szerintem más egyetemen vagy más karon nem tapasztalhatnak meg a diákok.
Amit mindenképpen kiemelkedőnek tartok a KJK-n, hogy rengeteg lehetősége van a hallgatóknak izgalmas, szakmailag érdekes projektekhez, kutatásokhoz is csatlakozni. Ez pedig olyan plusz tudást, ismeretet és tapasztalatot ad, amit kár lenne kihagyni. Folyamatosan újat tanulhatunk, innovatív projektekben vehetünk részt.
Nem mondom, hogy könnyű volt. Nyilván voltak húzósabb részek, illetve az én esetemben a párhuzamos munka és a kutatási projekt is nehezítette a dolgot, de összességében teljesíthető a követelmény jó időbeosztással és megfelelő elszántsággal. Szerintem meg is éri teljesíteni, mert ez a járműipar jövője. Néhány év múlva már sok esetben a legnevesebb ipari szereplők, cégek az autonóm járműirányítási mérnököket fogják keresni a hagyományos járműmérnökök helyett.
– Valóban ez a jövő? Az önvezető járművek?
– Néhány évtizeden belül biztosan, hiszen igény és kereslet is van rá. Az átállás viszont nem lesz gyors. Nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra megváltozik minden. Gondoljunk csak bele, hány önvezető funkcióval felszerelt Tesla jár a városban, miközben még ugyanúgy láthatunk 70-es években gyártott Trabantokat is az úton. Az önvezető autókkal is így lesz, hosszú ideig egyszerre közlekednek majd a hagyományos járművekkel. Ugyanakkor az ár is jelentősen befolyásolja majd ezek elterjedését, így tehát amíg a technológia nem lesz olcsóbb, addig nem lesz tömegeknek elérhető alternatíva. Mi viszont azon dolgozunk, azért kutatunk és fejlesztünk, hogy a jövő biztonságos, megfizethető és hatékony közlekedése, az önvezető járművek világa minél hamarabb elérhető legyen.
– Erre halad tehát a közlekedés jövője. És a tiéd? Mi jöhet még a győztes TDK-k, a nemzetközi és hazai rangos folyóiratokban megjelent publikációk után?
– Bevallom, húzós volt ez a két év a munkával, a kutatással és a mesterképzéssel egyszerre. Mindemellett nem bánom, mert sokat tanultam mindegyikből, viszont most már szeretnék kevesebb dologra koncentrálni. A Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar doktori iskolájában folytatom a tanulmányaimat és a kutatást, itt fogok PhD-zni. Témám az autonóm járművek mozgástervezése mesterséges intelligencia segítségével. Ez rengeteg lehetőséget ad, hogy a már megismert és szeretett témáimban még jobban elmélyedjek és egy versenyképes tudást szerezzek.
– Köszönöm az interjút és sok sikert a további kutatáshoz!