Németh Balázs a KJK oktatójaként a fiatalokat inspirálja, kutatóként autonóm járműirányítási rendszereket fejleszt, lelkészként a Műegyetem imatermében folyó szolgálatokat vezeti. Mindemellett pedig megálmodta, és a Mérnökmisszióval el is indította a Református Középiskolások és Egyetemisták Innovációs Versenyét, a REFORMula Challenge-et.
-Gyerekkori indíttatás volt a mérnöki pálya, vagy később kezdtek érdekelni a mérnöki tudományok?
-Már az általános iskola vége felé tudtam, hogy autókkal szeretnék foglalkozni, ennek legfőbb oka a Forma-1 iránti rajongásom volt. Minden futamot, minden időmérő edzést végignéztem, és eldöntöttem, hogy ez lesz az én utam. Ez motivált, és ennek köszönhetem, hogy még a fizikát is megszerettem. Mert bevallom, amikor 6. osztályban elkezdtük tanulni, egyáltalán nem volt a kedvencem, sőt. De ahogy elhatároztam, hogy mérnök leszek, úgy elkezdtem a fizikával is egyre többet foglalkozni, és a végén úgy alakult, hogy nemcsak megszerettem, hanem az egyik kedvenc területem lett.
-Gimnázium után pedig a Műegyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán folytattad tanulmányaidat.
-Így van, bár ez a véletlennek köszönhető. Középiskolás koromban nem is tudtam arról, hogy létezik olyan, hogy járműmérnök szak és egyértelműen a Gépészmérnöki Karra készültem. Aztán a BME Nyílt Napján a Közlekkar standjához is eljutottam és meghallgattam Komócsin Zoltán tájékoztató előadását, ami teljesen magával ragadott, ezért ide adtam be a jelentkezésem. És nem is bántam meg a választást.
Nagy várakozásokkal érkeztem a Műegyetemre, hiszen tudtam, hogy Forma-1-es mérnök leszek. Aztán az évek folyamán ez a vágy lassan kikopott belőlem. Michael Schumacher is abbahagyta a versenyzést és az én érdeklődésem is más irányba fordult.
-Mesterszak után következett a PhD és a teológia.
-A kutatás, a tudomány volt az, ami mindig is igazán érdekelt, és nem volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hivatásszerűen. Azonban emellett hiányzott még valami. A hit már gyerekkoromtól fontos része volt az életemnek, de a fordulópontot a 2007-es Csillagpont Országos Református Ifjúsági Találkozó hozta el. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy többre vágyom, mint gyakorló hívő emberként élni a mindennapokat. 1-1,5 év alatt kiteljesedett bennem a gondolat, hogy lelkészként szeretnék szolgálni, így beiratkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának lelkész szakjára.
-Tehát egyszerre végezted a doktori iskolát és a teológiát. Nem volt nehéz összeegyeztetni a két iskolát?
Komoly dilemma volt, hogy tudom-e majd egyszerre végezni a két képzést. De jó előre elkezdtem készülni a teológiára, héberből, görögből, latinból előre tanultam az egész évi anyagot, hogy amikor elkezdődik majd az oktatás, könnyebb dolgom legyen. És be is vált a módszer. Emellett mindkét helyen nagyon rugalmasan álltak a helyzethez és segítettek, hogy túl tudjak lépni a nehézségeken. Külön hálás vagyok egykori témavezetőmnek, Gáspár Péternek, hogy végig támogatott a doktori iskola évei alatt.
És persze meg kell említenem, hogy ebben az időben született meg az első gyermekem is, úgyhogy igazán szükségem volt a hatékony időbeosztásra. Mozgalmas volt, de mindig örömmel tekintek vissza erre az időszakra.
-És nemcsak mozgalmas volt ez az időszak, de sikeres is. És az azóta eltelt évtized is, hiszen lelkésszé szenteltek és mérnök-kutatóként számos díjjal is elismerték a munkád.
Igen, a SZTAKI-ban sok intézeti díjjal ismerték el a munkám, a TDK témavezetésekért is kaptam elismeréseket, de amire a legbüszkébb vagyok ezek közül, az az, hogy elnyertem az „Automatizált jármű energiaoptimális sebességprofil tervezési módszertanának kidolgozása” című pályamunkámért a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Ifjúsági Díját.
Én úgy látom, hogy a szakmai sikerhez három dolog elengedhetetlen. Elsőként az, hogy az ember motivált legyen, ne sajnálja a munkába fektetett időt és energiát. A második, hogy szeresse, amit csinál, hiszen csak így lehet szívvel-lélekkel dolgozni. És a harmadik, amit sokan elfelejtenek, és még nekem is sokat kell fejlődnöm benne: a hatékony időbeosztás, a képesség, hogy priorizálni tudjuk a feladatainkat és jól gazdálkodjunk a rendelkezésünkre álló idővel. Azt gondolom, hogy ha ezt szem előtt tartjuk, akkor sokkal többet elérhetünk.
-Mesélnél a REFORMula Challenge-ről? És persze arról, hogyan született az ötlet?
-Lelkészként és oktató-kutatóként mindig azon gondolkodom, hogyan is lehetne ezt a két területet összehozni, mindig keresem azt a pontot, ahol életemnek ez a két része találkozhat. Így született az ötlet, hogy a Mérnökmisszióval (egy műegyetemi református közösség), létrehozzunk egy olyan innovációs versenyt, amelybe integráljuk a hitéleti tudást. A verseny támogatójának megnyertük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot és a Nemzeti Együttműködési Alap, illetve a Design Terminal is szponzorálja az eseményt. Természetesen a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar is mellénk állt.
A REFORMula Challenge református középiskolások és egyetemisták versenye, ahol kiterjesztett valóságban önvezető járművek programozása a feladat. Mivel az autonóm járművek irányítása a kutatási területem is, így a téma adta magát, de ennél összetettebb a verseny. Az első fordulóban a csapatoknak díszíteniük kellett a virtuális versenypálya környezetét, így olyan épület-terveket készítettek, mint például egy könyvtár, egy iskola épületét megtervezni egy adott bibliai ige szellemiségében. Emellett pedig a versenyautók design-ját is ki kellett dolgozniuk. A több részből álló verseny első fordulójában a 14 hazai és határon túli csapat ezeket a pályamunkákat mutatta be a Kutatók Éjszakája programunk keretében. Most pedig hamarosan elindul a második rész, ahol a csapatok egy algoritmus és mobilapplikáció segítségével programozzák majd a versenyautók útvonalát és sebességprofilját. Eközben a versenyzők havonta kapnak hitéleti kvízkérdéseket is, amelyekre a helyes válasz pontokat ér az autó rajtrácson való sorrendjének meghatározásában.
A végső megmérettetés március 6-án délután lesz, sajnos a járvány-helyzet miatt online formában, Facebook közvetítés keretében lehet majd követni az eseményt a Mérnökmisszió oldalán. De a versenyt még megelőzi március 5-én egy kerekasztal beszélgetés, amely során az önvezető járművek elterjedésének társadalmi, gazdasági és etikai kérdéseiről fognak beszélgetni szakértők.
Azt gondolom, hogy igazán érdekes lesz mindkét esemény, és érdemes lesz becsatlakozni mindazoknak, akik kíváncsiak a jövő technológiáira, az autonóm járművek irányításának kérdéseire, és persze azoknak, akik szeretnének látni egy izgalmas virtuális autóversenyt.