A II. világháború utáni években az ország újjáépítése, az ipar- és a gazdaság újjáélesztése érdekében egyre fontosabbá vált a felkészült mérnökök képzése, oktatása. A vasúti ágazat kiemelten szorgalmazta egy önálló, a közlekedési szakemberek képzésére dedikált egyetem létrehozását, így 1951-ben Szegeden megalakult a Közlekedési Műszaki Egyetem.
Az intézmény a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium irányítása alá tartozott, és a kezdeti elképzelések szerint széles profilú lett volna, felölelve az út- és vasútépítés eszközeivel és berendezéseivel kapcsolatos valamennyi szakmai ágazatot, továbbá a vasúti-, közúti-, vízi-, és légiközlekedés és járművei területét.
Első lépésként a vasútépítési és vasúti üzemeltetési szakok indultak el az egyetemen, amely 1952-ben Szolnokra költözött, majd 1956-ban budapesti székhellyel folytatta az oktatást.
1967-ben került sor a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyesítésére, és ekkorra alakult ki a kar új arculata, okleveles közlekedésmérnökök és a közlekedés céljait szolgáló okleveles gépészmérnökök képzésére. Az átalakulások, átszervezések azonban ekkor még nem értek véget, a kar 2011-től vette fel a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar nevet.