Szakmai előadásokkal és kiállítással emlékezett a Műegyetem volt tanárára, a magyar gép- és járműgyártás úttörő alakjára.
A Gépészmérnöki Kar (GPK), valamint a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (KJK) munkatársai 2024. április 30-án előadásokban mutatták be az 1939-ben elhunyt konstruktőr munkásságának ma is érezhető hatását.
Halálának 85. évfordulója alkalmából a BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) kiállítást állított össze a Csonka Jánossal kapcsolatos műegyetemi okiratokból és levelezésből, amely a Műegyetem könyvtárának aulájában tekinthető meg május végéig.
A rendezvényen részt vettek Csonka János családtagjai is: unokája Csonka Lívia és férje Stróbl Alajos, valamint gyermekeik, Stróbl Erzsébet és Stróbl Kristóf.
Czigány Tibor, rektor köszöntőjében kiemelte: „Csonka János annak a műegyetemi szellemiségnek példamutató megtestesítője, amelyre büszkék vagyunk és amely alapján mai is működünk.” A rektor az életpályából három példamutató jellemzőt kiemelve mutatta be ennek a szellemiségnek a sajátosságait. „Olyan iskolateremtő tanáregyéniség volt, aki nemcsak az elméletet, hanem mindennek a gyakorlati oldalát is bemutatta. Tanítványai rajongtak érte, tisztelték, ha abban az időben lett volna Oktatók Hallgatói Véleményezése, biztosan minden félévben az elsők között szerepelt volna. A második, amiért Csonka János sokunknak példamutató a BME-n, az ipari kapcsolatrendszere. A tanműhely a járműmotorgyártás meghatározó helyszínévé vált Magyarországon. Megbízói voltak többek között a Ganz Gépgyár, vagy a Magyar Posta, amelynek levélgyűjtő triciklit, majd csomagszállító gépkocsit tervezett. A harmadik szempont az együttműködés, a nemzetközi kapcsolatrendszer. A Műegyetemen ma is akkor lehetünk sikeresek, ha megtaláljuk a társakat, akikkel egymást kiegészítve és ösztönözve, tudásunkat meghatványozva tudunk alkotni. Csonka János Bánki Donátban ilyen alkotótársat talált. Az együttműködés nemzetközi vonatkozásban is meghatározó volt már akkor is. Csonka külföldön is aktív, németül és franciául beszélő, Svájcban és Franciaországban tapasztaltot szerzett mérnök volt.” Összegzésként így fogalmazott a BME rektora: „Tanári elhivatottság, iparral együttműködő mérnöki teljesítmény és innováció, valamint alkotótársi és nemzetközi közös munka. Ezeket tanuljuk életpályájából és ezek szerint az elvek szerint működünk ma is itt, a Műegyetemen.”
Czigány Tibor beszédében felhívta a figyelmet a Bartók Béla úton található Csonka János Emlékmúzeumra, köszönetet mondott a családnak a kivételes életmű emlékének ápolásáért. A rektor az esemény szervezőinek és előadóinak – a Gépészmérnöki Kar, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, valamint a BME OMIKK munkatársainak – közreműködését is megköszönte.
A kiállítást Horváth Attila levéltáros, a BME OMIKK munkatársa mutatta be. Elmondta, hogy öt tárlóban, négy téma köré csoportosították a levéltári dokumentumokat: „az első kettőben Csonka Jánosnak az egyetemi gépműhelybe való felvételével és munkájával kapcsolatos anyagokat, a harmadikban konkrét szabadalmakra, a gáz- és petróleum-motorra, valamint a gázolaj-motorra vonatkozó dokumentációt, a negyeddikben a Bánki Donáttal kapcsolatos leveleket, elszámolásokat, a ötödikben az elhunyta alkalmából írt részvétnyilvánító leveleket és egyéb családi dokumentumokat mutatjuk be.” Kiemelte a Csonka János műegyetemi tanműhelybe felvételéhez kapcsolódó dokumentumokat. A pályázatokat és bizonyítványokat a műegyetem rektorához kellett eljuttatni. Csonka János ekkor párizsi tanulmányúton volt: az álláslehetőség hírének hallatán azonnal hazautazott, de így is a határidő lejárta után nyújthatta be jelentkezését: „Összesen mintegy 30 jelentkezés érkezett és a jelentkezők köre rendkívül színes volt, ne feledjük, hogy a monarchia egész területéről adhattak be pályázatot.”
A kiállításmegnyitó után a szakmai előadásokkal folytatódott a program. Orbulov Imre Norbert a BME Gépészmérnöki Kar dékánja köszöntőjében a Műegyetem történetének másik meghatározó alakján keresztül mutatott rá a saját pályája és Csonka János közötti kapcsolódásra. A mai Anyagtudomány és Technológia Tanszék – amelynek Orbulov Imre egyetemi tanára – elődjének, a Mechanikai Technológia Tanszéknek Rejtő Sándor professzor volt az alapítója, aki a Műegyetem rektora is lett később. Rejtő Sándor fejlesztette a mechanikai technológiát elméletileg is megalapozott tudományággá. A tanszék anyagvizsgáló laboratóriumának Csonka János is munkatársa volt.
Virt Márton Óriások nyomában: a magyar járműtudomány múltja és jelene címmel 1876-tól, az első, járműre vonatkozó magyar szabadalomtól tekintette át a terület hazai történetét. A BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar PhD hallgatójának előadásában a közönség megismerhette a gőzkocsi fogalmát, valamint azt is, hogy az első benzinmotoros gépjármű olyan riadalmat keltett, hogy a tűzoltók készültek eloltani, sőt a kor első szabályozása szerint az autók legfeljebb 20 km/órás sebességgel és folyamatos dudálással haladhattak. Virt Márton Csonka János munkásságának hatását azzal is érzékeltette, hogy azokat a világszerte ismert találmányokat is bemutatta, amelyek a hazai autóipari mérnököknek köszönhetően jöttek létre az elmúlt évszázadban. Galamb József és a T-modell mellett, a világűrre is kitért az előadó, bemutatva Pavlics Ferencet és a holdjáró fejlesztését is. Az előadás végén a mai járműipari oktatásról és műegyetemi képzési, kutatásfejlesztési gyakorlatról is beszélt Virt Márton.
Józsa Viktor a porlasztás mindennapi alkalmazását tekintette át. Az előadásban a porlasztás működési elvét, valamint néhány porlasztótípust is bemutatott. A porlasztás kutatása ma is aktuális, a folyadékok felbomlása jellemzően turbulens viszonyok között megy végbe. A turbulencia magyarázata mai napig megoldatlan matematikai probléma. A megértése a gyógyászatban, felületkezelésben, erőművekben, morokban és hajtóművekben is hasznosítható fejlesztéseket tehet lehetővé. Ugyanakkor, a folyamat nehezen kiszámítható, modellezése ezért kihívás, viszont az ipari alkalmazási igények szélesek, ezért ma is folyamatosak a porlasztáshoz kapcsolódó új fejlesztési igények és születnek új mérnöki megoldások.
Zárszavában Varga István a BME KJK dékánja arra mutatott rá, hogy Csonka János munkássága a maga korában világszínvonalú és élvonalbeli volt. A Csonka-Bánki-féle porlasztó fél évvel előzte meg más feltalálók megoldásait, és számos más találmányban is elsők voltunk, vagy legalábbis a dobogón álltunk. Igazából nem is az elsőség ténye a lényeges, hanem az, hogy a magyar mérnökök akkor is a legújabb, legégetőbb műszaki kihívásokra, találtak ki élvonalbeli technológiai megoldásokat. Ez ma is így van a Műegyetemen. A Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar dékánja hangsúlyozta, hogy környezetünkben vagy a természet, vagy a mérnökök alkotta tárgyak vesznek minket körül. A mérnöki alkotómunka eredményességét mutatja, hogy működő alkotások jönnek létre. Varga István kiemelte, hogy Csonka János életútja példamutató mérnöki pályafutás, amely ebben a szellemben is inspiráló a ma mérnökei számára is.
A rendezvény moderátora Kovács Klára, a Kommunikációs Igazgatóság munkatársa volt.
Forrás: bme.hu
Fotók: MűTerem