Menü Bezárás

Három évtizede a közösség élén

Wintermantel_ZsoltWintermantel Zsolt nevével már valószínűleg sok budapesti összefutott: Újpest polgármesteréről azonban kevesen tudják, hogy a Közlekkaron végzett, ráadásul kari hallgatói képviselőként kezdte pályafutását. Hogy miként jutott el az egyetemi közéletből a városvezetésig, az alábbi interjúból kiderül.

Már az egyetemi évei alatt is aktív szerepet játszott a közéletben. Mi volt a motivációja, amikor először jelentkezett kari, majd egyetemi hallgatói képviselőnek?

Számomra mindig adekvát volt a közösségi szerepvállalás. Már általános iskolában, aztán a középsuliban is „hangadó” voltam. Programokat szerveztem, aktív résztvevője voltam a diákéletnek. 1990-ben, az érettségi utáni napokban elsétáltam a Lendvay utcába, és beléptem a hozzám legközelebb álló pártba. Már akkor elköteleződtem a közélet iránt, így a Hallgatói Képviselet nem is motiváció volt, mint inkább predesztináció. Aztán az egyetemen, mikor a K épületben már nem tévedtem el, megkerestek a HÖK-től, mert keresték az új kollégákat, a közösségileg aktív embereket. Látták, hogy én ilyen vagyok, és azt mondták, hogy dolgozzak velük. A HÖK talált rám, nem én a HÖK-re, bár előbb-utóbb mindenképpen összekapcsolódtunk volna. Azonnal belevetettem magam a munkába, akkor éppen tantervreform javaslatunk volt. A gyökerek innen vannak.

Nemcsak a BME-n belül, hanem országosan is képviselte a hallgatóságot a HÖOK elnökségi tagjaként. Milyen feladatokat látott el a HÖOK-ban?

A HÖK által delegált Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács tagja voltam.  Ifjúságpolitika, a kormányzattal való érdekképviselet volt a feladatom. Én voltam a kapocs a HÖOK és a hivatalos szakpolitika között.

Ez idő alatt jelentős kapcsolati tőkére tett szert. Van olyan személy, akivel az egyetemi évek óta is tartja a kapcsolatot?

Nem tagadom, hogy azokat, akik az egyetemi érdekképviseleti munkám alatt közel kerültek hozzám, nem akartam később sem elveszíteni a látókörömből.  Sőt, ha kibővítjük ezt a kört, később, a Diákközpont igazgatójaként eltöltött öt évem alatt is megismerkedtem számos értékes és kiváló emberrel. Sokan ma is segítik a munkám Újpesten. Molnár Szabolcs előttem volt EHK elnök, most alpolgármesterként dolgozik velem. Vagy említhetném Kucsera Tamás Gergely volt HÖOK elnököt, aki ma a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, korábban főosztályvezető volt Újpesten. Szóval az egyetemi szálak nemhogy nem szakadtak el, de valódi kötelékekké, barátságokká váltak.

Hogy tekint vissza a kari évekre? Milyen volt a kilencvenes években „közlekkarosnak” lenni?

Viszonylag jó tanuló voltam. És persze, hogy jó volt diáknak lenni. A sokat emlegetett „boldog diákévek” valóban azok voltak, bőven volt részem olyan élményekben, amelyek ma is élénken bennem élnek. Különösen igaz ez már csak azért is, mert én a rendszerváltáskor voltam egyetemista. A mai diákok el sem tudják képzelni, milyen érzés lehetett ez. A ma magától értetődő dolgok akkoriban jó esetben csak az álmok világában léteztek. Rossz esetben a BTK-ban. Aztán hirtelen kinyílt a világ. Ránk ömlött a szabadság, és mi úgy lubickoltunk benne, hogy akkoriban nem is igazán fogtuk fel, micsoda események részesei vagyunk. Napról napra éltük át a történelmet. Rendkívül élveztem, nemcsak a tanulás, a közélet, de a társaság miatt is.  1996-ban, a diploma után, ezért is maradtam tovább doktori képzésen, aminek folyományaként a Műegyetemi Kiadó igazgatója is voltam.

Kikre gondol vissza szívesen az oktatók közül?

Emberileg sokat kaptam Kövesné Dr. Gilicze Évától, aki akkoriban a kar dékánja volt és akit nagyon jó embernek ismertem meg. Fontos megemlítenem még témavezető tanáromat, Tóth Jánost, akivel újpesti közlekedési témákban is dolgoztam együtt később. Nem csoda: a szakdolgozatomat is Káposztásmegyer közösségi közlekedéséről írtam.

Mi mindent tanult a hallgatói képviselői munkája során, amire később is tudott támaszkodni politikai pályafutása alatt?

Előbb voltam része a közéletnek, mint egyetemista, így ez egy párhuzamos tanulási folyamat volt. Újpesten legalulról kezdtem, aktivistaként. Aztán jöttek a komolyabb feladatok, külsős bizottsági tagság, majd a képviselői mandátum, az országgyűlési tagság, végül a polgármesteri tisztség. Számomra azonban mindvégig nem volt kérdés az irány. A fővárosi, országgyűlési képviselőség, és a polgármesterség közül habozás nélkül ma is az utóbbit választanám.  A hallgatói érdekképviselet mindehhez fontos gyakorlóterep volt, ahol megtanultam a különböző vélemények, érdekek, akaratok becsatornázását, képviseletét, és azt, hogy hogyan alakítsam ki ezek egyensúlyát, de azt is, hogyan célszerű és hatékony a különböző válsághelyzetekre reagálni. Az itt szerzett tapasztalatok adtak alapot a nagypolitikai életben is. Megtanultam, hogy ugyanazt a célt hányféle módon lehet kitűzni,  hányféle módon lehet elindulni az elérése felé és, hogy hogyan lehet ezekből végül egyetlen közös irányt kialakítani és azt képviselni.

2010 óta Újpest polgármestere. Fel lehet fedezni valami hasonlóságot a városvezetés és az EHK vezetése között Esetleg pont az EHK adta a kezdő lökést ahhoz, hogy polgármesterként is megmérettesse magát?

Pont fordítva volt. Mindig is tudtam, hogy politikával, közélettel akarok foglalkozni. Az EHK ehhez egy lépcsőfokot, biztos alapot és kiindulópontot jelentett. Mint az indítóállás egy rakétánál. Ott is tudni, hogy mi a cél, hova tart az űreszköz, de kell hozzá a kilövőállás.

A rendszerszemlélet alapvető tulajdonsága a jó polgármesternek – és a mérnöknek is. Mennyire hat ki a mindennapos munkájára, hogy közlekedésmérnökként végzett?

A közlekedésmérnökök dolga, a mérnöki tudománynak egy olyan ága, ami ténylegesen befolyásolja a mindennapjainkat. Számos olyan része van, ami határozottan segíti a munkámat polgármesterként, mint például a rendszerszemlélet, a hálózatszervezés, és a különböző igények gyakorlatba ültetése. A zeneművészeti végzettség nem segítene…

Újpestiként nem meglepő, hogy nagy szenvedélye a sport. Mikor kezdődött ez a rajongás?

Középiskolás korom óta tart, amikor a szüleim először elengedtek meccsre. Persze előtte sem voltam messze ettől a világtól, hisz atletizáltam, és kézilabda játékosként aktív sportolói múltam volt már akkor is.

Gondolom, sok kedves emlék fűzi a HK-s korszakhoz. Van olyan élmény, amit mégis kiemelne?

Konkrétumot inkább nem, de ezt bármelyik diák megérti azt hiszem. HK-sként és EHK-sként is gólyatáborokat, Kari Napokat, vagy az Aranykereket szerveztem. Nemcsak résztvevőként, de alakítóként is kedves emlékek ezek számomra.

Ha újra visszaülhetne a Közlekkar padjaiba, mi az, amit most hallgatóként megtenne? Mit üzen a hallgatóságnak?

Pályaelhagyóként fura lenne ha én adnék tanácsot, ezért csak annyit mondok: ha úgy érzik, hogy ez a jövőjük, csinálják jól. Ha viszont nem, akkor ne habozzanak változtatni. Ne ragadjanak bele a sémákba!

Köszönöm az interjút, további sikereket kívánok!

Dózsa Eszter