A logisztika és a lean egyre inkább a fellendülő szakterületek közé tartozik. Kosztolányi Jánossal beszélgettünk arról, hogyan került kapcsolatba ezekkel a témákkal, hogy alakult ki a szenvedélye a logisztika és a lean iránt. Betekintést nyújtott egy kicsit a lean szakmérnöki képzés rejtelmeibe, illetve elárult néhány friss információt az új tanterves logisztikus képzésről is.
Említetted korábban az órákon, hogy te is ezen az egyetemen végeztél. Mi vonzott a szakmában?
Az első diplomámat biztonságtechnikai mérnökként szereztem a Budapesti Műszaki Főiskolán, ami most az Óbudai Egyetem. Ezt a szakmát 18 évesen választottam. Akkor még ez érdekelt. A tanulmányaim közben jöttem rá, hogy folyamatfejlesztéssel szeretnék foglalkozni. A főiskolai éveim alatt már elkezdtem projekteken dolgozni főként folyamatfejlesztés és optimalizálás témakörökben. A leannel akkor még csak ismerkedtem. Addigra már majdnem befejeztem az főiskolai tanulmányaimat, és döntenem kellett, hogy dolgozzak, vagy továbbtanuljak. Mivel érdekelt a folyamatfejlesztés, a logisztikát választottam. Akkoriban a lean szemléletnek még viszonylag szűk volt a hazai szakirodalma és a folyamatfejlesztés is eléggé gyerekcipőben járt.
Egyetem mellett már dolgoztál, vagy csak a tanulmányaidra koncentráltál?
Dolgoztam az egyetem mellett. Nappalin kezdtem el, aztán átjelentkeztem levelezőre. De már a főiskola mellett is teljes állásban dolgoztam.
Mennyire volt nehéz a 8 órás munka mellett a tanulmányokkal is haladni?
Tipikus diák voltam, aki a szakmailag fontos tárgyakra koncentrál. A többit pedig, amit nem éreztem különösebben hasznosnak, mert rengeteg időt és energiát vett el, igyekeztem minél egyszerűbben elvégezni. Így tudtam egyetem mellett dolgozni. Ha valaki ki szeretné hozni az egyetemi tanulmányaiból a maximumot, 8 órás munka mellett nem fogja tudni megvalósítani. Én ezt a „lemaradásomat” a diploma után pótoltam az iparvállalatoknál, ahol a mostani tudásomat is szereztem.
Hogy kezdted el a tanári pályafutásodat?
Miután megszereztem itt a diplomámat, elhelyezkedtem lean mérnök munkakörben, majd néhány kollégámmal alapítottunk egy tanácsadó céget. Úgy éreztük, hogy elég nagy tudással rendelkezünk a szakmában, amit tudnánk kamatoztatni, mivel a hazai cégek akkor még csak kóstolgatták a leant. A tanácsadói létnek az az egyik jellegzetessége, hogy kezdetben, amikor még nem ismerik, elég sok ideje van az embernek. Én ezt az időt arra használtam, hogy valami hasznos dolgot adjak a szakmának. Emlékeztem még, hogy nekem mi volt az, ami nagyon jól jött volna az egyetemen, de sajnos nem kaptam meg, mert akkor még nem oktatta senki – ez a lean. Akkor megkerestem a tanszéket, egészen pontosan Dr. Bóna Krisztiánt, hogy lenne egy ötletem. Nyitott volt a javaslataimra, és kérte, hogy állítsak össze egy tantervet. Először két félévesre terveztem, de végül egy félév lett belőle. Így született meg a Bevezetés a lean szemléletbe nevű szabadon választható tantárgy. Gyakorlatilag éveken keresztül semmilyen jogviszonyban nem voltam az egyetemmel. Kaptam egy projektort, és az érdeklődő hallgatókat próbáltam megismertetni a leannel. Kiscsoportosan kezdődött kb. 20-25 fővel, a végére kinőtte magát 2-300 fős eladókba.
A lean szemléletet az egyetemen sajátítottad el?
Nem. Bár azért jöttem erre a szakra, hogy a folyamatfejlesztésben elmélyülhessek, és nagyon sok szakmai inputot kaptam néhány jó oktatótól, de valójában a szakma legjelentősebb részét az első munkahelyemen sajátítottam el. Ez a DENSO Gyártó Magyarország Kft. volt, a Toyota Csoport tagja. Sokat tanultam gyakorlatban, és rengeteg szakirodalmat olvastam.
Tanácsadói pályafutásodból tudsz nekünk valami extrém esetre példát mondani, hogy valami annyira rossz volt, hogy már nem lehettet rajta segíteni, vagy annyira jó, hogy nem kellett a segítség?
Nagyon jóval sosem találkoztam. Amikor valaki elkezd tanácsadással foglalkozni, előfordul, hogy kicsit bizonytalan. Annak ellenére, hogy a módszertan azt ígéri bárhol tudunk segíteni, elméletben lehetnek olyan esetek, ahol már nincs mit javítani. Ez az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Tanácsadóként szinte kivétel nélkül olyan vállalatokkal találkoztam, ahol elég komoly problémák voltak, és a sok gond közül kellett kiválasztani azt, amivel a leginkább előre tudtunk lépni.
Nagyon rossz dolgokról pedig számos példát lehetne hozni. Ezeket szeretem elrettentő példaként – természetesen név nélkül – a tréningeken, előadásokon mesélni. Most nem hoznék ilyen példát, hanem általánosságban elmondanám, hogy még a nagynevű cégeknél is gyakran alapszintű hiányosságok vannak. Amit még sajnálatos módon tapasztalok, hogy az a tudás, és ismeretanyag, amit az egyetem megtanít, akár logisztikával kapcsolatban, akár más területen, az egyetem kapuin kívül megszűnik létezni. Ritkán találkozni olyan logisztikai vezetővel, supply chain menedzserrel, akik igazán magas szinten alkalmazzák a tanultakat.
Mit gondolsz, az új tanterv változtat majd ezen valamit?
Szerintem abban fog segíteni, hogy még jobb szakemberek kerüljenek ki innen. Mivel képzettebb mérnökök lesznek, és kicsit nagyobb mértékben kapnak humán oktatást, remélhetőleg jobb szakemberekké válnak.
Az új tanterv több szakmai tudást ad, mint a régi?
Mindenképpen korszerűbbet. Az átalakítás egyik alapelve az volt, hogy bekerüljön az, ami valóban szükséges, de a régiben nem szerepelt. Ehhez néhány tárgyat ki kellett venni. Ott lett megkönnyítve, ahol a legkevésbé érezhető a változás. Itt azon alapozó tárgyakra gondolok, amik nem feltétlenül segítették a logisztikusokat a szakmai fejlődésükben. Mindemellett számos olyan tárgy lett beépítve a tananyagba, amelyek a 21. században segítenek életképesebb mérnököket nevelni.
A leant többé-kevésbé autodidakta módon sajátítottad el. Mi a helyzet a tanítással, azt tanultad valahol?
Véleményem szerint ez nehezen tanulható. Kell hozzá érzék, érdeklődés, és ami szerintem elengedhetetlen – és a lean alapját is ez képezi –, hogy saját magunkat és a környezetünket is akarjuk fejleszteni. Majd ki kell lépni a komfortzónánkból, és el kell kezdeni foglalkozni vele. Évekkel ezelőtt valószínűleg nem így ment, de ezek a 20 fős órák jó gyakorlásnak számítottak. Másrészt az iparban is sokszor kellett tréningeket tartanom, az is segített. Voltak tréningek, amelyekről videó felvételek készültek, amit utána megnéztünk, kielemeztünk, és a következő alkalmakon próbáltam kijavítani a hibákat.
Mit gondolsz, mi egy jó tanár ismérve?
Talán nem lesz meglepetés, ha ezt is a leannel vezetem be. Úgy gondolom, az a jó tanár, aki megfelel a vevői igényeknek. Hogy ki is ebben az esetben a vevő, az már összetettebb történet. A jó tanárnak jó mesélőnek kell lennie. Legkönnyebben történetekkel lehet átadni a tudást, és így lehet valamennyire életszerűvé tenni az elméletet. Sokszor nagyon nehéz úgy átadni a száraz tényeket, és a rengeteg képletet, hogy a hallgató is élvezze, és ne akarjon közben elaludni. Ezért is gondolom, hogy a humorérzék is nagyon fontos, és hogy az oktató tudjon rugalmasan reagálni. Én a trénerség miatt lettem ilyen tanár, hiszen az iparban sokkal komolyabb elvárások vannak, mint az egyetemen. Ezeken a tréningeken minden alkalommal a legjobbat kell nyújtani. Az a jó, ha az egyetemen is úgy áll neki az oktató minden előadásnak, hogy ő is élvezze az órát, és örüljön annak, hogy az adott témáról beszélhet. Akkor fogják a hallgatók „megvenni”, ha az oktató megpróbálja „eladni” a tananyagot. Az is nagyon fontos még, hogy az oktató azokat a témákat oktathassa, amelyeket igazán szeret és otthonosan mozog bennük.
A lean szakmérnöki képzés kiknek szól leginkább?
A lean oktatása az egyetemen a ’Bevezetés a lean szemléletbe’ című tárggyal kezdődött. Amikor összeállítottuk a tananyagát, és elkezdtem tanítani, olyan terveim voltak vele, hogy lesz először a tárgy, aztán szakirány, majd szak. Később azonban úgy döntöttünk, hogy egyből egy szakot hozunk létre, ami már meglévő diplomára épül. A jelentkezési feltétel legalább egy BSc vagy BA diploma, bármilyen képzésről. Ami tényleg komoly kihívás elé állított minket, hogy vannak, akik biológusként, vagy jogászként érkeznek ide, az olyanok mellett, akik már 10-20 éve a szakmában dolgoznak. Így egy elég heterogén társaság jön létre. Számunkra a legnagyobb kihívás, hogy a más területről érkezetteket is felzárkóztassuk, közben a szakmában jártasaknak is mutassunk újat.
Mikor indult ez a képzés?
Három éve kezdtük el, és évről évre egyre többen jelentkeznek. A határainkat feszegetjük azzal, hogy idén 70 emberrel indultunk el. Picit változtatnunk is kellett. A kezdeti egy előadás, egy gyakorlat helyett idén három gyakorlati kurzust indítottunk.
Hogyan épül fel a képzés?
Egy témának általában egy oktatója van. Ahol gyakorlatok is vannak, ott besegítenek a tanszéki oktatók. Én három leanes tárgyat tanítok, Bóna tanár úr oktatja a logisztikát és a folyamatirányítást, a termelést pedig Dr. Kovács Péterrel közösen. Ezek mellett van pszichológia, munkavédelem és ergonómia, valamint még számos hasznos tárgy. Amikor elkezdtük kialakítani a tantervet, az volt a célunk, hogy világszínvonalú képzést rakjunk össze. A képzés kialakítása folyamán nem foglalkoztunk azzal, hogy egy-egy területhez van-e képzett szakember, hanem próbáltuk összeállítani azt a tantervet, aminek az elvégzésével első osztályú szakmérnököket képezhetünk. Amikor pedig kialakult a tanterv, örömmel láttuk, hogy sikerült mindenhez nagy tudású oktatókat szereznünk. A követelmény az oktatókkal szemben nemcsak az előadói rutin volt, hanem a folyamatosan frissen tartott szakmai tapasztalat is.
Úgy tudom, összeállítottál egy Lean szótárat. Mi motivált ebben?
Szerettem volna hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Láttam, hogy világszinten egy hasonló szótár létezik, és az is csak angolul hozzáférhető. Ez pedig nem sokat segített a kialakulatlan magyar szakmai szókincsnek. A szótár, azóta egyesek szerint túlnőtte az angol elődjét.
Említetted, hogy a tanítás tulajdonképpen a hobbid. Ezen kívül a szabadidődben mivel foglalkozol?
4 éve újra elkezdtem klarinétozni. Gyerekkoromban a Kőszegi Ifjúsági Fúvószenekarban játszottam. Néha még külföldön is szerepeltünk. Amikor felnőtt fejjel újrakezdtem, szinte teljesen a nulláról indultam, mert kiderült, hogy hatalmas hiányosságaim vannak. Most nem vagyok tagja semmilyen zenekarnak, csak a saját szórakoztatásomra játszom.