Simkovics Zekő a KJK járműmérnöki szak BSc-s hallgatója számára a „mi leszel, ha nagy leszel”– kérdésre már nagyon korán eldőlt a válasz, arra azonban nem számított, hogy a Közlekkar Szakkollégiumának az elnöke lesz. Az általuk szervezett Szakmai Nap fontos esemény az egyetem életében, a rendezvény sikere pedig az egész csapat érdeme, hangsúlyozza Zekő.
Miért pont a BME Közlekkarát és a járműmérnöki szakot választottad?
Erről konkrét emlékem van. Amellett, hogy rengeteg kisautóm volt gyerekkoromban, már kétévesen soroltam az elhaladó kocsik márkaneveit az utcán. Hetedikesként bejutottam a BME országos környezettudományi versenyére, és amikor beléptem a K épületbe, azt mondtam édesapámnak: „Apa, én ide fogok járni egyetemre!”. Így a pályaválasztáskor nem is nagyon gondolkoztam. Érdekelnek az autók, a mérnöki pálya, a műszaki képzések területén pedig a BME a legerősebb, legelismertebb az országban. Kemény, de ha az elején odateszi magát az ember, sokkal nehezebb elcsúszni. Persze, az bosszantó, amikor rengeteget készülsz egy vizsgára, aztán mégsem sikerül. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy ezt az egyetemet választottam!
Ezek szerint te is osztod azt az általános vélekedést, hogy az elejét jól meg kell nyomni, és akkor szinte biztos, hogy megvan a diploma?
Valóban így van. Ha az első fél, egy évben kellő időt és energiát fektetsz az egyetembe, foglalkozol vele, szinte borítékolható a siker. Ebben az időszakban kell megtanulni, hogy mire, hogyan kell hatékonyan felkészülni, és a tanárokra is érdemes figyelni, órákon ugyanis általában elhangzik, hogy mi várható a ZH-n.
Te is azt vallod, hogy a Karon zseniális a közösségi élet. Mi alapján döntöttél, hogy melyik közösségi csoporthoz csatlakozol?
Amikor elkezdtem az egyetemet, nagyon tetszett, hogy órák után lehet rádiózni, fotózni, vagy éppen elektromos robogót építeni. A Szakkollégiumban az fogott meg, hogy rendkívül gyakorlatorientált. Nekem apukám műszaki ellenőr, gyerekkoromban is sokat szereltünk együtt, tanítgatott, ezt folytattam a Szakkoliban is. Járműveket szerelünk, ízekre szedjük a motort, valamint olyan nagyívű eseményeket szervezünk, mint a Szakmai Nap. Azt egyébként nem gondoltam volna, hogy egy nap a Szakkollégium elnöke leszek. Ez is ugyanolyan betanítással kezdődik, mint a többi közösségi, öntevékeny körben, és úgy általában az egyetemi rendszerben az utánpótlás kinevelése. Az aktuális elnök kiszemel magának valakit, akit aztán akár hónapokon keresztül viszi magával mindenhová, rendezvényekre, hogy lépésről lépésre átadja a tudását. Végül, amikor sikerrel zárul egy Szakmai Nap megszervezése, közel negyven fő érdeme. Egy nagyon összetartó csapatról van szó, ahol lehetőségeihez mérten veszi ki a részét a munkából, és ugyanaz a kölcsönös segítségnyújtás, körforgás jellemzi, mint az egyetem többi közösségét. Idén már a második Szakmai Napot szervezzük ezzel a gárdával, és bízom benne, hogy most is sikerül megtölteni az St épület előtti parkolót.
Egy ilyen pozíció komoly felelősséggel jár. Hogy érzed, milyen „skillekre” tettél szert az egyetemi évek alatt?
Igen, úgy érzem, hogy ennek a felelősségteljes szerepnek köszönhetően rengeteget fejlődött a kapcsolatépítési és problémamegoldó képességem. A jövőben szeretném ezt a készségét és a mérnöki tudását ötvözni, és egyszerre kamatoztatni.
Olvasd el interjúnkat Kovács Dórával, a Hallgatói Képviselet alelnökével és Ódor Mátéval, a Mentor Gárda korábbi tagjával!