Dóra, Máté és Zekő a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar hallgatóiként úgy látják, a BME nem könnyű, de kellő kitartással mindenki be tudja fejezni, és jó közösségben még gördülékenyebb a tanulás.
a KJK logisztikai mérnök szakos hallgatója, a Hallgatói Képviselet alelnöke
Dóra már kiskorában is szeretett dolgokat rendezgetni, később pedig részt vett különböző osztályprogramok megszervezésében. Jól ment neki a matek, ezért korán megfogalmazódott benne, hogy mivel szeretne foglalkozni:
„A felvi.hu-n utánaolvastam a mérnökképzéseknek, és a logisztikai mérnök rögtön megfogott. A BME kemény egyetem, viszont, ha az emberben van kitartás, és látja maga előtt a célt, hogy mit szeretne elérni, olyanok veszik körül, akik segítenek neki, akkor nem lesz akadály a diploma megszerzése.”
Amikor Dóra a Közlekkarra került, tudta, hogy a közösség hasznos tagjává szeretne válni:
„Először a Hallgatói Irodába jelentkeztem asszisztensnek, jelenleg pedig a Hallgatói Képviseletben vagyok alelnök. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy csatlakozzon valamilyen hallgatói csoporthoz, mert számtalan előnnyel jár. Egyszerűbb barátságokat kötni, és észrevétlenül fejlesztünk különböző „soft skill”-eket. Megtanulunk csapatban dolgozni, beosztani az időnket vagy emberek előtt prezentálni. Ezeket a készségeket későbbi munkáltatóink is szeretik.”
A KJK-n tapasztalható családias légkör és a közösségi élet is szerepet játszott abban, hogy a BSc után mesterképzésen folytassa tanulmányait:
„Bevallom, voltak fenntartásaim. Így, hogy már fél éve dolgozom a Continentálnál gyakornokként, kényelmes lenne ebben a mederben folytatni. Az ősz folyamán egyik szaktársammal együtt írtunk egy TDK dolgozatot, és nagy húzóerő volt, hogy ő is úgy döntött, marad a logisztikai mérnök mesterképzésre. Tudom, hogy precíz a munkájára, a továbbiakban is tudunk majd együtt tanulni.”
a KJK közlekedésmérnöki szakának frissen végzett hallgatója, a Mentor Gárda korábbi tagja
Máté számára sokáig nem volt egyértelmű irány, hogy merre induljon el, viszont a gimnázium utolsó éveiben elkezdte érdekelni a közlekedés, mint rendszer, és az ezzel kapcsolatos tervezési és üzemeltetési megoldások.
„Körbenéztem, hogy hol lehet a közlekedéssel mérnöki szinten foglalkozni, és két lehetőségre szűkült a kör; a győri egyetemre és a BME Közlekedésmérnöki képzésére. A döntő fordulat az Educatio Kiállításon jött el, ahol is a BME standjánál egy tapasztalt hallgató hosszan mesélt arról, hogy miért érdemes a Műegyetemet választani.”
Máté szerint az ember az egyetemen tanul meg tanulni. Ha valaki minimális csúszással elvégzi a Közlekkart, annak valószínűleg később sem lesz olyan akadály a szakmai életében, amit ne tudna leküzdeni. Tapasztalatból beszél:
„Két évig a Mentor Gárda tagjaként tevékenykedtem. A gólyák visszajelzései alapján az a leglényegesebb, hogy az első évben kitartsanak, mert akkor jó eséllyel meg fogják szerezni a diplomát.”
Máté januárban sikeres záróvizsgát tett, és azt tervezi, hogy marad a Karon mesterképzésre közlekedésmérnök szakon, emellett a közéleti szerepvállalást sem szeretné abbahagyni. Szerinte „az egyetemet egyedül elvégezni nem lehetetlen, viszont rendkívül nehéz, és ebben nagy segítséget nyújtanak a társak és a közösségi élet. A ZH-val terhelt heteken kívül szinte minden héten zajlanak kisebb-nagyobb programok, legyenek ezek filmvetítések a kollégiumban vagy az „Ismerd meg városod” elnevezésű események. A kötetlen kikapcsolódáson kívül számos szakmai töltettel rendelkező rendezvény is megtalálható a Karon. Erre az egyik legjobb példa a Szakmai Nap, amit a Közlekedésmérnöki Szakkollégium szervez minden évben, tavasszal.”
SIMKOVICS ZEKŐ,
a KJK járműmérnök szakos hallgatója, a Közlekedésmérnöki Szakkollégium elnöke
Arról, hogy miért pont a Műegyetemet választotta, Zekőnek konkrét emléke van. Amellett, hogy rengeteg kisautója volt gyerekkorában, már kétévesen sorolta az elhaladó autók márkaneveit az utcán. Hetedikesként bejutott a BME országos környezettudományi versenyére: „Apa, én ide fogok járni egyetemre”- mondta édesapjának, amikor belépett a K-épületbe.
Pályaválasztáskor nem is nagyon gondolkozott. “Érdekelnek az autók, a mérnöki pálya. A műszaki képzések területén a BME a legerősebb, legelismertebb. Kemény, de ha az elején odateszi magát az ember, sokkal nehezebb elcsúszni. Persze, az bosszantó, amikor rengeteget készülsz egy vizsgára, aztán mégsem sikerül. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy ezt az egyetemet választottam!”
A közösségi élet Zekő szerint is legendás a Karon:
“Amikor elkezdtem az egyetemet, nagyon tetszett, hogy órák után lehet rádiózni, fotózni, vagy éppen elektromos robogót építeni. A Szakkollégiumban pedig az fogott meg, hogy nagyon gyakorlatorientált. Szerelünk, ízekre szedjük a motort, valamint olyan nagyívű eseményeket szervezünk, mint a Szakmai Nap. Az, amikor sikerrel zárul egy ilyen esemény, közel negyven fő érdeme. Egy összetartó csapat, amelyben mindenki lehetőségeihez mérten kiveszi a részét a munkából, és ugyanaz a kölcsönös segítségnyújtás, körforgás jellemzi, mint az egyetem többi közösségét.”
Zekő úgy látja, hogy a felelősségteljes szerepnek köszönhetően rengeteget fejlődött a kapcsolatépítési és problémamegoldó képessége. A jövőben szeretné ezt a készségét és a mérnöki tudását ötvözni, egyszerre kamatoztatni.
